A "kisebb" vita

Szinte egész nap lustálkodtunk. Pontosabban Botival próbáltunk pihenni, de Dani egyfolytában Zitáról beszélt. Délután a fejünket fogtuk, és akkor telt be a pohár, amikor 1637. alkalommal ment le a "boltba".
- Állj! - fogta meg Dani karját Boti, mert már megint vette fel a pulcsiját. - Azzal, hogy rohangálsz, hogy hátha összefutsz vele, nem érsz el semmit.
- Egyetértek. - jegyeztem meg, de a szemem le nem vettem a telefonomról, ahol éppen askon válaszolgattam a rajongóknak. Botinak ekkor megcsörrent a telefonja, tehát kivonult a konyhába. Dani dudorászva ült le mellém, majd a vállával meglökött.
- Mi a helyzet, haver? - kérdezte.
- Semmi. - utánoztam mozdulatát, halkan nevetve.
- Szar helyzet ez. Azt hittem, hogy majd 3.-nak vagy 4.-nek esünk ki.
- Hát igen. - mosolyodtam el keserédesen.
- Hajh. - sóhajtott fel.
- Hé! - mondtam halkan, mint ellenvetést. - Itt még nincs vége. - mutattam a laptopomra, ahol 5 másodpercenként jött egy új kérés askon, a másik oldalon pedig a facebook pörgött. - Lesz egy dalunk, és minden megy tovább.
- Jaja. - meredt maga elé, úgy láttam, hogy nem nagyon sikerült felvidítani.
- Na, öltözni! - ugrott be (!!!) a nappaliba Boti, mire kérdőn néztünk rá. - Lurdy házba, Fókusszal forgatni.- vigyorodott el.
Danit pár percig kellett győzködni, hogy lemondjon a Zitával való "véletenszerű" találkozásról.
De nem sokáig szomorkodott, mivel lefelé menet ismét belebotlottunk a szőke lányba.
- Oh, hello. - vigyorodott el, miközben végignézett hármunkon, de Botin megakadt a szeme. -Téged ismerlek. - gondolkozott el.
- Meglehet. - húzta ki magát a srác. A lány egy pillanatra összehúzta a szemét, majd leesett neki.
- Az Idiotside dobosa. - csillant fel a szeme.
- Voltam. - mosolyodott el Boti.
Danira néztem, aki megrökönyödve nézte a vidám párbeszédet.
- Mennünk kéne. - krákogtam, miközben a tekintetemmel próbáltam Botinak Dani felé inteni, hogy miatta nem kéne maradnunk.
- Mi van Maykee, tikkelsz? - kérdezte nevetve Boti.
- Nem. - sziszegtem. - Csak menjünk, mert vár a stáb. - toltam Danit az ajtó felé, de ez rossz ötletnek bizonyult, mert így Zita és Boti kettesben maradtak, és beszélgettek tovább. Így visszasétáltam Botiért, és a karjánál fogva elrángattam onnan. Amint - el sem hiszem - kiértünk az épületből, kezdődött az, amit nagyon nem vártam.
- Jó fej. - jegyezte meg....hát igen. Ezt Boti mondta.
- Ezt hogy állapítottad meg 2 percből? - kérdezte gúnyosan Dani, miközben elindultunk a villamosmegállóhoz.
- Úgy, ahogy te beleszerettél 10 másodperc alatt. - vágta rá Boti.
- Szemét. - sziszegte Dani.
- Vagy te. - jött a sértődött válasz a baloldalamról. Mert igen, én kereszttűzben voltam, de engem inkább csak szórakoztatott.
A plázán haladunk át, és bár kicsit halkabbra vették magukat, még nem hagyták abba a civakodást. Oldalra nézve láttam 4 lányt, akik felénk sietnek egy-egy papírral a kezükben.
- Sziasztok. - értek oda hozzánk egy óvatos mosollyal.
- Hello. - fordultam feléjük, majd a fiúk felé néztem.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálod! - kiabálta fojtottan Dani.
- Nincs rá írva a neved! - válaszolta idegesen Boti.
- Fiúk, köszönni kéne. - meredtem rájuk.
- Csá, Maykee. - intett Boti. 
- De mégis hogy képzeled. Hogy egyszer csak eldöntöd, miközben nekem tetszik?! - folytatta Dani az eredeti példát.
Egy erőltetett vigyorral fordultam a lányok felé, majd az egyikőjük kezében levő ásványvizes üvegre mutattam.
- Megkaphatom egy picit? - kérdeztem, mire értetlen tekintettel a kezembe nyomta. 
Megfordultam, lecsavartam a kupakot, és nemes egyszerűséggel telibe locsoltam őket. Azonnal abbahagyták, pár pillanatig pislogtak maguk elé, majd döbbenten rám néztek.
- Elég. - mondtam nyugodtan. Nem szoktam beleszólni a dolgaikba, de vannak határok. - Nyugodjatok le! - szóltam rájuk, kimérten, mire lesütötték a szemüket.
Ezután végre erőt vettek magukon, osztottunk pár autogramot és fényképet, meg vettem egy vizet a lánynak, akitől elvettem. 2 villamossal mentünk el a Lurdy-házba, de a fiúk nem szóltak egymáshoz. Így hát én sem szóltam semmit. De a tetőpont az volt, amikor egy rajongó megkért minket, hogy álljunk mindhárman mellé egy fénykép erejéig, és a fiúk nem voltak hajlandóak egy képen lenni, így bedugva a fülhallgatóikat mindketten elsétáltak, én pedig nem győztem bocsánatot kérni. Na, meg kimagyarázkodni, hogy miért nedves mindkettőjük pólója.
A Lurdy-házba, ahogy sejtettem a stáb már ott volt.
- MDC. - jött felénk egy mérges tekintetű férfi, amint beléptünk. - Késtetek.
- Sajnáljuk. - mondtam, pedig igazán nem nekem kellett volna.
- Mindegy. - sóhajtott. - A riporter vagyok. - nyújtott kezet, mi pedig egyesével bemutatkoztunk.
- Szia. Érdekes neved van. Az enyém unalmas, csak Dani. - jegyezte meg az említett, mire mind elröhögtük magunkat, Boti pedig árulóként méregetett, de próbáltam nem törődni vele. Kerestünk egy üres próbatermet, és kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Szóval fiúk. - kezdte. - Milyen érzés volt már most kiesni? Mit gondoltatok először, amikor meghallottátok, hogy kiestetek?
- Nem gondoltuk, hogy már most kiesünk, természetesen csalódás volt. Személy szerint én azt éreztem, hogy minél előbb el akarok menni onnan. Nem bírtam volna több időt ott lenni.
- Értem. - mosolygott. - És belefutottatok már néhány rajongóba? Dani?
- Igen. - bólintott. - Amikor reggeliért mentünk le, akkor csak tízzel. És idefele is meg kellett állnunk párszor, de természetesen szívesen tettük.
- Te meg a szívesség. - dünnyögte alig hallhatóan Boti, mire oldalba böktem.
- Úgy látom, hogy egy kis feszültség van köztetek. A verseny miatt?
Mielőtt a két idióta nekikezdett volna elmesélni az igazat, így gyorsan én válaszoltam.
- Igen, eléggé lelombozódtunk emiatt, és ez néha sajnos kisebb vitákba fullad.
- Hát, rendben. - mondta csalódottan a riporter. - Úgy tudom, hogy egyikőtöknek sincs barátnője. Ez most sok rajongó, ahogy ti mondjátok cooler szívét melengeti meg. Esetleg van esélye rajongóknak is, vagy van már kiszemelt?
- Van! - vágta rá egyszerre Boti, és Dani majd gyilkos szemekkel egymásra néztek.
- Khm....persze, hogy van a coolereknek is esélyük. Nem ez lesz a szempont, de ha szereti a zenénket, az már ez plusz dolog. - válaszoltam diplomatikusan, és örültem, hogy középre ültettek, mert a két fiú már tuti ölre ment volna.
- Srácok, minden rendben? - méregetett minket a kamerás.
- Hát persze. - sziszegte Dani.
- Hát, jó. Akkor mondjátok, milyen volt Szikora Robival dolgozni? Lesz még vele közös munkátok?
- Természetesen. - mosolyodtam el, de nehéz volt mert a fiúk a hátam mögött boxolták oldalba egymást. - Nagyon jó volt. Imádtuk.
- És ha jól hallottam Maykee, kaptál tőle egy becenevet, amit nem szeretsz annyira. - célozgatott.
- Ó, igen. - nevettem el magam kínosan. - Málna. Utálom a málnát.
- Dani? Azt mondják, hogy Batánovics Lilivel nagyon összemelegedtetek... - vetette fel a riporter, mire Boti gúnyosan felnevetett.
- Ez nem igaz. Csak barátok vagyunk. - mondta kissé élesen Dani.
- És te Boti? Rólad azt tudtuk meg, hogy örültél, hogy Csobot Adél most már szabad. Ezek szerint neked tetszenek a vörös hajú, hiperaktív lányok?
- Nem. - sziszegte Boti, mert közben Dani nevetett fel gúnyosan, utánozva Botit. - Nem hajszínhez van kötve, csak jófej csaj.
- Értem. Utolsó kérdés. Mit üzentek a rajongóknak?
- Azt, hogy imádjuk őket, és sok mindent nekik köszönhetünk. Hallani fognak még rólunk. - mosolyogtam a kamerába.
- És ennyi. Köszönöm fiúk, mehettek. - biccentett, mi pedig elhatároztuk, hogy mi még 3-an megkeressük a többi csapatot, mert az egyikük elvileg épp próbál Robival. De ahogy kiléptünk az ajtón, a két kezem egyszerre lendült, ezzel tarkón vágva a két idiótát, az elmúlt pár óráért.