ByTheWay

Helo:) Nem szokásom, de most megszeretném hirdetni az oldalam, aminek Marcinak a főszereplője: https://www.facebook.com/ittvanmarci?fref=ts
Jó olvasást!:) 

Meg sem kérdezték, hogy miért kapták, hisz tudták. Ennek ellenére továbbra is fagyos volt köztük a hangulat. Ez más volt, mint az eddigi vitáink. Itt egy nőről volt szó. Ilyen még nem volt. Tudtam, hogy Botinál ez csak egy fellángolás, sokszor volt már ilyen. Neki mindig az kell, aki másnak kell,akkor is, ha éppen Dani is az az ember. De ez nem túl jó a bandának sem. Sem Dani hős szerelmes alakítása, sem Boti birtoklási vágya. És hát engem se boldogít...
A folyosón sétáltunk, mivel telefonon megtudakoltam Olitól, hogy a Bytheway az èpületben próbál. Hát erre segítség nélkül is rájöttünk volna, mert már azt ajtón kívülről hallottuk őket, akkora zajt csaptak.
És a kép is érdekes volt, ami fogadott. Benny szintetizátoron játszotta a Skyfallt -legalábbis úgy hallottam, erre Oli kalinkát -orosz népi tánc- táncolt, ami a parkettának köszönhetően hatalmas visszhangot keltett. Sziki ezt vette fel a telefonjával,  és mellé még csapkodott is, mert annyira nevetett, Ya Ou pedig valami rock zenét hallgatva, ütemesen rángatta a fejét.
- Hol van Szikora? - ordítottam túl a zenét nevetve, mert Boti beült Benny mellé zongorázni, de tőle csak össze-vissza csapkodás jutott, Dani pedig Ya Ou mellé beállva elkezdett headbangelni. Mondjuk a hajának köszönhetően nagyon jól állt neki.
- Kiment az énektanárral egyeztetni. - szűrtem Sziki szavaiból, mert közben - nem leszek kedves - úgy röhögött, mint egy retardált fóka.
- És szerintetek mit fog szólni, ha ezt látja? - kérdeztem újra nevetve.
- Nyugi már, apa! - intett le Ya Ou, mire vállatrántva előszedtem a telefonom. Kimentem a folyosóra, bekapcsoltam a kamerát rajta, és magam felé fordítottam.
- Hello, wayerek és coolerek. Vagyis woolerek. - mosolyogtam. - Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien mellettünk álltok, nagyon jólesik. Nézzétek ma a Fókuszt, mert benne leszünk. - kacsintottam nevetve. - És most megmutatnám, hogy mit csinálunk, amikor nincs itt Robi apánk. - jelentettem be, mire bentről valami hatalmas sikítás hallatszott. - Erről beszéltem. - néztem újra a kamerába, majd visszafordítottam, így látni lehetett, ahogy kinyitom az ajtót.
Hát a helyzet rosszabb volt, mint amikor 1 perce kimentem, és már elgondolkoztam azon, hogy mit szólnak majd a szerkesztők, ha ezt felrakom facebookra.
Most már mindenki fulladozva nevetett, miközben a valami remixre ugrálva kalinkát táncoltak, de most már mellé zorbával is (görög tánc) próbálkoztak. Sziki a földön feküdt, de már a könnye is folyt a röhögéstől. Dani és Ya Ou pogóztak (?), Benny és Boti "táncoltak", Oli úr pedig énekelt, I will always love you-t magyarosítva.
- Jézusom. Ti mit csináltok? - kérdezte megrökönyödve valaki. A hangjából egyből felismertük, és mindannyian odakaptuk a fejünket, ahogy én is oda irányítottam a kamerát, Ya Ou pedig gyorsan lekapcsolta a zenét. Robi úr állt az ajtóban, de nem volt dühös az arca, inkáb ezt a "hahj, megőrítetek!" tekintet. Magam felé fordítottam a kamerát.
- Khm. - vakartam meg a tarkómat. - Majd még jelentkezünk. Ha ezt a fejmosást túléljük. - kapcsoltam ki.
- Maxium negyed órára hagytalak itt titeket. - döbbent meg Szikora.
- 17 perce. Azt mondtad 5 percre mész el, így a 6. percben unatkozni kezdtünk. - csinált Oli úgy, mintha megsértődött volna, de csak fél füllel figyeltem, mert közben feltöltöttem a videót facebookra.
- Csapat gyerek. - ingatta a fejét, majd 3-unk felé fordult. - Hogy vagytok?
Egyszeru kérdés lett volna, de mindhárman mást mondtunk teljesen egyszerre. Én azt, hogy jól, Boti azt, hogy nem jól, Dani pedig azt, hogy rosszul. Sokatlátott mentorapánk csak egy sokatmondó nezéssel meredt ránk, mert tudta, hogy én válaszom sem volt őszinte. Nem akartam, hogy bárkit is beavassanak a vitájukba, mert úgysem tart tovább a mai napnál. Végül másra terelődött a téma, így sokat beszélgettünk a versenyről, a többi énekesről, a Fókuszról, és Robi is mesélt régebbi sztorikat a karrierjéből. Bár már nem vagyunk a versenyben, mégis ezt az 1-2 órát csapatépítő tréningnek vettem, hisz mind nagyon jól éreztük magunkat, bár bennünk volt egy kis lelkiismeretfurdalás, hogy gyakorolniuk kéne szombatra. Ennek ellenére nem vetettünk véget az időhúzásnak. Vagyis igen, de csak pár óra elteltével, amikor már kezdett sötétedni odakint.
- Na, ByTheWay ma jól nem csináltunk semmit, ez nem fordulhat elő mégegyszer. - jegyezte meg szigorúan mentorunk.
- Még van idő. - nézett az órára Sziki, ami 17:40-et mutatott.
- Van egy másik csapatom is, és nem akarok éjfélig itt lenni. - mondta nevetve.
- Akkor megyünk. - állt fel Ya Ou, és őt követtük mi is.
- Maykee, ti még maradnátok egy picit? - kérdezte Robi, így megvártuk, amíg kimegy a négy fiú, de Benny visszakiáltott, hogy kint megvárnak.
- Szóval, lassanként meg van az első dalotok. - mondta, mire mindhárman kikerekedett szemekkel néztünk rá. - Mondtam, hogy segíteni foglak titeket.
- De nem gondoltuk, hogy már... - nevettem el magam hitetelenül, tényleg nehéz volt felfogni.
- De igen. Ma hétfő van, úgyhogy egy hét múlva várlak titeket a stúdióba egyeztetni. - jelentette be, majd lediktálta a címet, amit a telefonom jegyzetébe írtam le. Éljen a 21. század és az IPhone!
- Rendben. Köszönjük. - bólogatott hevesen Dani.
- Ne nekem. AFC Tomi írta. Na, de menjetek. - mosolygott, az ajtó felé.biccentve.
Elköszöntünk tőle, majd mintha semmi sem történt volna, kisétáltunk a szobából.
- Hé. - fordult felénk Oli, amint meglátott minket. - Azt beszéltük épp a fiúkkal, hogy elmehetnénk bulizni. Nem jöttök?
- De. - vágta rá Boti.
- Mehetünk. - rántott vállat Dani is, aminek örültem, mert akkor simulnak a dolgok közöttük. Viszont nekem semmi kedvem nem volt bulizni. Álmos voltam, a szemem előtt a hívogató ágyam lebegett, ami pont ellentéte a hangos, izzadt fiataloktól büdös, alkoholszagú bulizásnak....Te jó ég, úgy beszélek, mint egy 40 éves!
- Ki nem hagyom! - egyeztem bele én is.
- És akkor talán ti is becsajozhattok. - vihogott Benny Olival.
- Nekem már van. - válaszolt egyszerre Dani és Boti, aztán élesen egymásra néztek.
- Ó, női ügyek? - húzogatta a szemöldökét Ya Ou.
- Igen, Ya Ou, biztos megjött nekik. - mondta teljesen komolyan arccal Oli úr, mire mindannyian elröhögtük magunkat.
- Na, menjünk. - indultam a kijárat felé, ők pedig követtek.
Ám ott egy "kisebb" akadályba ütköztünk, pontosabban akadályokba...