A döntés

 Hello! Nos, megnyitottam a 7. blogom, ami fanfiction. Remélem megérte Maykee-t lefárasztani Mileyval, és tettszeni fog neki:D Írjatok megjegyzést, jó olvasást! Puszii;)<3

 

- 30 perc fiúk! - lépett be egy férfi az öltözőnkbe, kipipált valamit az irattartójában, majd ment is tovább. Fekete pólója hátulján ott vírított az "RTL klub, stáb" felirat. Sóhajtva Danira néztem, aki az utolsó pillanatban is a rajongók üzeneteire válaszolgatott, Boti pedig mellette énekelgetett, és a gitárját hangolta.
- 30 perc. - ismételtem meg magam elé meredve. Boti hirtelen megszólalásomra elejtette a pengetőjét a földre.
- Biki. - fordult felém Dani. - Nyugi! Semmi gáz nem lesz. - mosolygott, de mielőtt megszólalhattam volna, mindketten egy koppanásra kaptuk Boti felé a fejünket, aki a földről felkelve beverte a fejét az asztalba.
- Kivéve azt, hogy agyrázkódásom van. - dörzsölte a fejét a fiú, mi pedig visszatartott nevetéssel néztünk rá.
- Majd az élőshow törd össze magad! - vágta rá Dani, mire ismét elnevettük magunkat.
- Megyek megkeresem Lilit. - indultam ki az ajtón.
- Melyiket? - kérdezte Dani, újra a számítógépre meredve. Némi gondolkodás után nevetve válaszoltam.
- Mindkettőt. - rántottam vállat, és kiléptem a folyosóra.
Becsuktam magam mögött a fekete ajtót, amire rá volt ragasztva egy papír "MDC" felirattal. Mosolyogva konstatáltam, hogy az egész épületben "20 perccel az élő show előtt" feeling volt. A folyosón valaki énekelgetett, valakit a mentorja oktatott, valaki félkész hajjal rohangált. Az viszont mindennek a teteje, hogy Olivér félmeztelenül futott el a stylistja elől.
- Visszahozom! - kiabálta Benny Olivér után futva. - Olivér, azonnal állj meg! - lihegte, én pedig nevetve arrébb álltam, a fogócska elől. Bencéék után néztem, de amikor visszafordultam, akkor valaki nekem jött.
- Maykee! - ugrott a nyakamba Lili. Most éppen a Péterffy.
- Lili! - utánoztam a hanglejtését, mire nevetve megborzolta a hajam. - Hú, vigyázz, mert jön a fodrász, és helyretesz. Jól kell kinéznem. -túrtam bele hajamba, miközben felsóhajtottam. - Ilyen egy sztár élete! - emeltem fel a tekintetem az égre, mintha olyan nehéz lenne az életem. Egyébként nem vagyunk magunktól elszállva, tudjuk, hogy mindent a rajongóinknak köszönhetünk. Csak néha szoktunk így hülyéskedni.
- Igazad van. - biccentett a lány mosolyogva. - Izgulsz? - váltott témát, beharapva az alsó ajkát. Már tudtam Dani által, hogy ezt csinálja ha izgul...vagy pisilnie kell.:D
- Nem. - rántottam vállat. - Jók leszünk. - mosolyogtam biztatóan.
- Remélem. Nem akarok párbajozni.
- Nem fogsz. - öleltem meg, majd miután mentorja hívta, szétváltunk. Gondoltam megkeresem a saját mentorunkat, akivel szerencsére a lehető legjobb kapcsolatban vagyunk. Egyből tudtam hol keressem, így rögtön a Bytheway öltözője felé mentem. Kopogás nélkül nyitottam be, és ahogy sejtettem: "apánk" ott volt. Épp Olivérrel veszekedett, hogy nem érdekli az, hogy nem tetszik neki a póló, fel kell vennie. Megbeszéltük, hogy amint sikerül Olivérre erőltetni a felsőjét, akkor jön hozzánk, hogy utolára átvegyünk mindent.
És így is volt. Jól leszidta Botit, amiért összetöri magát a szereplés előtt (az pengetős baleset), aztán utoljára elénekeltük a számot. Amikor Bence és Lilu már a LED fal mögött álltak, akkor jöttem rá igazából, hogy mindjárt kezdünk. És mi vagyunk az elsők. Nem akartam kérkedni, de a számunk nagyon jó, a mentorunk nagyon jó, a hangom nagyon jó (khm..egó), Boti jól gitározik, Dani jól néz ki. Szerintem mindenünk meg van!
Természetesen nem kis feladat volt megnyitni egy élőshowt, ráadásul az elsőt. Az pedig végkép nem volt könnyű, hogy tudtuk, hogy csak másnap derül ki az eredmény. Produkciónk után kissé elfáradva, de büszkén álltunk a zsűri elé, akik többnyire dicsértek minket. És láttuk mentorapánk szemébe is a büszkeséget, és már akkor tudtuk, hogy neki mindig is egy tejfogú tinibanda leszünk. Visszamentünk a backstage-be, és beszélgettünk a többiekkel. És miután kiderült, hogy egy kamera figyel minket, amit láthatnak a neten a nézők, odafordultunk és adtuk magunkat. Ergo táncoltunk, vigyorogtunk, integettünk, hülye pofákat vágtunk stb.:D
Mindenki "heppi" volt, és egy percig sem gondoltuk, hogy holnap ilyenkor pont hogy szomorúak leszünk....

*** Vasárnap

-Kellj fel, kellj fel, kellj fel!!! - keltem fel. P.Lili z ágyamon ugrálva, vísítva-síkítva, nevetve "kérlelt", hogy kelljek fel.
- Te jó Isten! - motyogtam, miközben az éjjeliszekrényemen levő órára néztem. - Lili. 11:30 van! Iszonyú korán! - nyöszörögtem, miközben a fejemre húztam a párnámat.
- Te beteg vagy. - jelentette ki szemrebbenés nélkül, majd hirtelen az orrom alá nyomott egy levelet. - Nézd! Az első rajongói levelem! - lelkendezett.
-Fenomenális. -motyogtam. Bármit megtettem volna még pár perc nyugiért, de ez nem adatott meg, ugyanis megjelentek a fiúk, hogy párbajdalt kell próbálnunk.
- Úgy sem párbajoztok. - rántott vállat értetlenül Lili.
- Ne vedd olyan biztosra. - húzta el a száját Boti.
- A lényeg az optimizmus. - válaszolt mosolyogva a lány. De Lili mindig is pozitívan állt a dolgokhoz. - Na, megyek, majd a nap folyamán még tuti talizunk. -mondta édesen mosolyogva, egy puszit nyomott az arcomra, majd kiviharzott a szobából.
- Te meg Lili....- vakarta a fejét tudatlanul Dani, de megráztam a fejem.
- Csak barátok vagyunk. - szögeztem le, nehogy félreértsen bárki bármit is.
- Tudom. -bólintott Dani. Hát jó...
A nap további részét végig csak idegeskedés töltötte be. Mindenki reménykedett a továbbjutásban, de azért utoljára mindenki elénekelte a párbajdalát. Persze taglalnom sem kell, hogy milyen feszült volt a levegő egész nap. Olivér nem hülyéskedett, P. Lili nem fárasztott, Dani nem vigyorgott, Boti  a saját lábában elesett, én pedig egyszerűen meg sem szólaltam. Az utolsó pillanatokban, amikor mindenki sürgött-forgott, akkor már én is izgultam. Mondjuk eddig is, de nem mertem magamnak se bevallani. Amikor már csak percek voltak hátra, megcsörrent a telefonom. Csalódottan meredtem a képernyőre, amin az exbarátnőm neve szerepelt. Nem érdekelt.
Nem is taglalom az este további részét. Minden összefojt. Nagyon zavaros az egész, onnantól kezdve, hogy kiderült, hogy párbajoznunk kell. Hitetlenül, minden csalódottságom legyőzve hallgattam Robi apánk utolsó jótanácsait a párbaj előtt. Mindent beleadtunk. Mindent próbáltunk beleadni, de úgy látszik nem volt elég.
- Az X-faktortól búcsúzik az MDC. - mondta idegesítően nyugodt hangon Lilu. Bennünk pedig egy világ dőlt össze.