Dani "Júliája"

 Hali:) Örülök, hogy tetszik a blog:) Írjatok megjegyzést, vagy nyugodtan nyomjátok meg az oldalt levő +1 gombot:) Mint mondtam, a történet nem valóságos, csak a karakterek valós jellemzői egyeznek meg!:) Remélem tetszeni fog, jó olvasást!;)<3

 

A fiúkra néztem, akik csalódottan ölelték át Anikót. Lassan a közönség felé emeltem a fejem. Sok elszomorodott arc, és könnyek zápora tekintett vissza rám. Sokan sikítoztak, és Anikó nevét skandálták. Mindeközben ment az a jelenleg számomra idegesítő zene, amit a "kieséskor" raknak be háttérzenének. Időm se volt felfogni, csak egy apró mosolyt erőltettem az arcomra, mielőtt P. Lili sírva ugrott volna a nyakunkba. Mosolyogva öleltem vissza.
- Ne sírj! - mondtam a lehető legmegnyugtatóbb hangon, amikor láttam, hogy egy kövér könnycsepp gördül le az arcán. Egy aprót bólintott, aztán átengedett a többi (most már volt) versenytársunknak.
- Fiúk! - lépett hozzánk Szikora, mi pedig szégyenkezve vártuk, hogy mit mond. - Ebből a játékból kiestetek, de megyünk tovább. Holnap gondolkozunk az első saját dalotokon. - mondta mosolyogva.
Kissé megnyugtattak (ex)mentorunk szavai, de attól még rossz érzés volt, és alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb el akarok innen menni. Lilu már átment az After-x stúdiójába, ahová nemsokára mi is hivatalosak voltunk. Gyorsan beszéltünk mindenkivel, és kivétel nélkül csak nyugtató szavakat kaptunk.
- Nos. - lépett hozzánk Alföldi. - Sajnálom, hogy maguk estek ki. - vallotta be. - De a lányomat nem hagyhatom el. - húzta magához közel Anikót, aki szomorúan mosolygott.
- Persze, ez természetes. - bólogatott Boti, majd együtt indultunk át az After-x stúdiójába. Még reklám volt, így Csobot Adél rögtön a nyakunkba ugrott.
- Hú, úgy sajnálom, hogy kiestetek. Remélem lesz még dalotok, és hallunk majd rólatok. És ne aggódjatok, nagyon jók voltatok, nem is értem, hogy mi történt. nem tudom felfogni, szerintem ti voltatok az egyik legjobbak, és tényleg: ez lehetetlen. De nem csak X-faktorból áll a világ, tuti, hogy a ti karriereteknek még itt nincs vége. - hadarta el egy szuszra, mi pedig döbbenten néztünk rá. Még mondta volna tovább, de egy stábtag, felkiáltott, hogy 15 másodperc és adás. Úgyhogy szépen beállt a pult mögé, mi pedig leültünk oldalra.
Az After-x után haza indultunk. Márk és a Bytheway hívtak, hogy menjünk, és bulizzunk, de mindhárman visszautasítottuk. Egyikünknek se volt kedve kimozdulni, főleg nem bulizni, úgy körülbelül életünk végéig. Persze nem gondoltuk komolyan, hiszen az nem lehetséges. Hazaérve mindhárman a laptopjaink mögé ülve neteztünk. Ha lányok lennénk, most tuti, hogy zokogva, csokit majszolva pizsibe beszélnénk ki magunkból, ami mindhármunkat nyomasztott: Mi lesz ezután?  A nappaliban ülve, egy-egy laptoppal  a kanapékon olvastuk fel egy-egy rajongó üzenetét, kommentjét. Persze beszéltünk a családunkkal, és a barátainkkal is, mindenki ugyanazt mondta: Folytatnotok kell a zenélést!

***

- Ébresztőőőő! - suttogta valaki, miközben a vállamat rázogatta.Lassan kinyitottam a szemem. Dani ült mellettem mosolyogva. Ismét mosolyogva!
- Hány óra? - kérdeztem, de inkább valami morgásnak hangzott.
- Még csak tíz. Nem jössz le kajálni?
- Hova? - kérdeztem halkan, csukott szemmel. Talán félig még aludtam.
- A plázába. Jössz vagy nem? - kérdezte. Körbenéztem. Boti  a kanapén aludt el, úgy átölelve a gépét, mintha valami plüssmaci lenne.
- Mindjárt, csak összeszedem magam. -erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Dani türelmesen megvárta, amíg rendbe hozom magam. Röpke 30 perc kellett, és indulhattunk is. Botit pedig hagytuk aludni. Csak pár szendvicset tankoltunk be a Corvinban, mégis legalább 10 rajongó állított le. Mindegyikük elmondta a sajnálatukat, mi pedig mosolyogva megköszöntük nekik. Így már kicsit vidámabban indultunk vissza, és örültem, hogy ennyien mellettünk vannak. 
Boldogan mentünk felfelé a lépcsőn. Danival beszélgettünk, így felém volt fordulva, amikor nekiment egy szőke lánynak a lépcsőfordulóban. Egy pillanatig csak bámultak egymásra, majd én szólaltam meg.
- Khm. Szia. - mosolyodtam el.
- Sziasztok. - nézett végig rajtunk megilletődve. Danira néztem kikerekedett szemekkel, aki pókerarccal meredt a lányra. Könyökömmel kicsit oldalba böktem.
- Helo. - nyögte ki, majd hátrálni kezdett. - Mennem kell. - fordult volna meg, de nekiment a lépcsőkorlátnak, így kis híján hasra esett. Döbbenten néztem rá, de ő a lehető leggyorsabban lépcsőzött fölfele.
- Hát. - vakartam meg a tarkómat, majd a lány felé nyújtottam a kezem. - Maykee vagyok. 
- Zita. - mosolygott.
- Bocsi, a a barátom kissé..khm...nem tudom mi volt vele. - nevettem el magam halkan. - Most költöztél ide? - kérdeztem, mivel még nem láttam ezelőtt.
- Igen. - bólintott. - Na, én megyek is. Örülök, hogy találkoztunk, Maykee. - hangsúlyozta ki a nevem, hangjában felfedeztem egy kis cinizmust. Mosolyogva bólintottam, majd vállat rántva a barátom után indultam. Benyitottam a lakásunkban, ahol a már ébren levő Boti faggatta ki Danit.
- Milyen angyal? Miről beszélsz? - kérdezte a fejét fogva, de Dani csak a távolba meredve, álmodozó hangon ennyit mondott:
- Hosszú, platinaszőke haja úgy hullott a vállára, mint a nyári, kopár síkságon az eső.
- Miről beszél? - fordult felém Boti, a nevetését visszatartva. Odasétáltam Danihoz, és büszkén megveregettem a vállát.
- Ó, Botond! Drága barátunk szerelmes! - mondtam ezt, tettetett elcsukló hangon, majd gyakran pislogtam, imitálva, hogy mindjárt sírok.
- Kibe? - ráncolta a szemöldökét Boti, miközben Dani a "Júliája" illatáról motyogott valamit.
- Zitába. - nevettem fel. - Most költözött ide.
- Zita? - kérdezte mosolyogva Dani. - Az egy gyönyörű név. - támaszkodott meg a karján.
- Ó. - mondta Boti, jelezve, hogy mindent ért.- Hát ez mind szép és jó, de hoztatok nekem kaját? - kérdezte meg a számára lényeges dolgot, mire bólintva odaadtam neki a reggelijét.
- És te Miki, mikor csajozol be? - kérdezte teli szájjal.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - vágtam rá.
- Hőő. -háborodott fel. - Kikérem magamnak.
- Miért? - nevettem el magam. - Van már kiszemelt?
- Igen. - mondta, mire kérdőn néztem rá, így sorolni kezdte. - Miley Cyrus, Selena Gomez....
- És olyan, akinél van esélyed? Miley egyébként is fura. 
- Ha engem meglát Miley, akkor tuti, hogy rögtön rám veti magát. - mondta beképzelt hangon. 
- Selena jobb. - rántottam vállat.
- Dani, szerinted? - fordult felé Boti.
- Milyen Zita? - kapta fel a fejét Dani érdeklődve.
- Semmi baj Danikám, aludj tovább. - mondtam neki, mire mindhárman elnevettük magunkat.
- De komolyan! Milyen volt Z szeme? - kérdezte, mire sóhajtva temettem az arcom a tenyerembe. Miért van olyan érzésem, hogy most ezt fogjuk napokig hallgatni?!:D